Amikor egy asszony a szó legnemesebb értelmében asszony: csupán akkor érdemli meg igazán az úriasszony elnevezést.
Az úriasszony olyan asszony, aki magától értetődően teljesiti minden kötelességét, aki mindig tud mosolyogni, aki a nagy dolgok csodálatában néma marad, de gondosan ápolja és neveIi az élet apró örömeit, mert tudja, hogy ezek a látszólag jelentéktelenségek teszik elviselhetővé, kellemessé és boldoggá földi tartozkodásunkat.
Az eszményi úriasszony: nemes mag, csodálatos finomságú és szépségű gyümölcs belsejében.
Az az asszony, aki nem tud szeretni, nem tud szenvedni és a szenvedést nem bírja eltitkolni: — nem érdemli meg az úriasszony elnevezést.
De épp úgy nem méltó erre a nemes jelzőre az az asszony sem, aki belső értékét oly módon kivánja kihangsúlyozni, hogy a külsejét teljesen elhanyagolja.
Az úriasszony: néhány esztendei jónevelés es egy egész életen keresztül való önművelés eredmenye.
Az úriasszony: — eszménykép, akinek arra a piedesztálra kell fölemelkednie, ahová a régi trubadurok és minden idők költői vágyaik asszonyát helyezték.
Cikk 1934-ből