Az a bizonyos ,,kékharisnya”
Ezzel a szóval jelölik nagy általánosságban azokat a nőket, akiknek érdeklődése elfordul a tipikusan női dolgoktól, és minden erejüket a szellemiekre koncentrálják. Ennek a gúnyos kifejezésnek születése a 18. század elejére esik és nem más, mint egy költő bosszúja egy asszony ellen.
London művészi köreiben és előkelő társadalmi életében, 1720-ban fontos szerepet játszott Lady Montagu, aki nem csupán mint közismert dáma, hanem mint írónő is, a saját korában bizonyos népszerűségre tett szert. Szalonjában megfordult mindenki, aki művészi, vagy társadalmi tekintetben számításba jött.
Alexander Pope angol költő is lelkes látogatója volt ennek a körnek, amely reá nézve kétszeres vonzerővel bírt, hiszen halálosan beleszeretett a szép Lady Montagube. Fájdalmasan rá kellett eszmélnie azonban, hogy érzelmei nem találnak viszonzásra, aminek következtében szenvedélyes szerelme ádáz gyűlöletté változott át.
Ettől kezdve Lady Montagu valóságos céltáblája lett Pope vicceinek, aki – miután szerelmi vaksága elmúlt – két különös sajátságot fedezett fel egykori szerelmében. Az egyik az volt, hogy kezeit nem igen ápolja, a másik pedig, hogy különös előszeretettel visel – égszínkék harisnyákat. A zseniális költő Montagut ,,kékharisnyás hölgynek” nevezte el, ez a kifejezés nem mondható egy gentleman megnyilatkozásának, de a gúnyos kifejezés mégis halhatatlan lett.