Gondolatok az udvariasságról - Etikett Iskola

Gondolatok az udvariasságról

Gondolatok az udvariasságról

Az élet tele van szabályokkal, törvényekkel, szokásokkal, ezek néha egyeznek, néha pedig ellenkeznek egymással. Az ellentétek elsimítása a mi dolgunk. Általános érvényű illemtant, olyat, amely megtiltja a lopást, de egyúttal a kézcsókról is rendelkezik még nem írtak, és nem is fognak.

A jó modor és a mindennapi illemtan abból az egyszerű ösztönből születik, hogy kedvesen bánjunk másokkal, udvariasak legyünk, ami jobbá teszi a világot, amelyben élünk. A másokkal való tiszteletteljes viselkedés alatt nem csak a tisztelet külső megnyilvánulásai értendők, hanem az igazi figyelem, amely belülről fakad. Az a képesség, hogy valaki más bőrébe tudjuk képzelni magunkat, elengedhetetlen az udvarias viselkedéshez. Ez a képesség azt jelenti, hogy tudomást veszünk mások gondjairól, és együttérzünk velük. Ha valakiben van tisztelet és együttérzés, minden más magától jön. Minél többet gyakoroljuk a helyes viselkedést, az annál inkább a részünkké válik. Egy idő után már gondolkodni sem kell rajta, megy magától. Modortalan, goromba emberek mindig lesznek, de a viselkedésüket ne vegyük személyes sértésnek. Ha tisztességesen, együttérzően cselekedtünk, akkor nincs miért hibáztatnunk magunkat.

A világ változik, a modern etikett udvariasabb, őszintébb és főleg abban különbözik az elmúlt évszázadok illemszabályaitól, hogy nincsenek merev formái. A mai kor udvarias embere számára sok minden nem probléma többé, ami súlyos gondokat és telesírt zsebkendőket okozott régebben. Nem gond többé, hogy hova mehet és hova nem mehet egyedül a jólnevelt hölgy vagy, hogy mekkora legyen a névjegyünk. Őszintébbek vagyunk, de az őszinteségünk nem a teljes szókimondás, hanem olyan, amely megengedi, hogy mindenről beszéljünk, ami jól esik nekünk és azoknak, akik hallgatnak. A kellemetlen szókimondás, a gorombaság sosem lehet társadami érintkezési forma.

Nem problema többé, hogy a férfi melyik oldalán menjen a nő, a hölgyet mindig a naposabb, védettebb oldalra engedjük. Ma már senki sem várja el, hogy többfogásos ételsorral várjuk a vendéget, csak az a fontos, hogy az étel ízletes legyen és jókedvűen, sóhajok nélkül kínáljunk. Nem kell az ételt dícsérni, de szidalmazni sem, a túlzott kínálást pedig szigorúan mellőzzük. A vendég a házigazda első ki nem mondott szavára álljon fel és búcsúzzon el, az elfogyasztott ételeket ne dícsérje, legfeljebb kijelentheti, hogy remekül érezte magát.

Hölgyek jelenléte csak udvariasságra kötelez, udvarlásra nem. Fokozott érdeklődést csak akkor mutatunk, ha tényleges céljaink vannak, ezeket viszont felesleges túlzottan leplezni. Mindenki van annyira felnőtt, hogy az érdeklődés nem bántja, a visszautasítás nem sérti.

Jókedvűen, illemtudóan foglalkozzunk az élettel és próbáljuk megérteni!