A bántalmazás, a zaklatás sokféle formát ölthet. A gyerekek egymással szemben tanúsított agresszív viselkedése gyakran nem fizikai fájdalmat okoz, hanem olyan lelki sérülést, amelynek káros hatása lehet az egészségükre. Szóbeli akkor, ha csúfolnak, megbántanak vagy fenyegetnek valakit. Csoportosan is történhet, amikor pletykát, hazugságokat terjesztenek valakiről, kizárják egy csoportból, vagy megszégyenítik mások előtt.
A gyerekek rettentő durván képesek viselkedni egymással, ebben semmi újdonság nincs, de nem minden esetben beszélhetünk zaklatásról. Dan Olweus norvég pszichológus, kutató szerint “a diákot zaklatás vagy elnyomás éri akkor, ha ismétlődően és hosszú időn keresztül negatív cselekedeteknek teszi ki egy vagy több más diák. Negatív cselekedetnek minősül, ha valaki szándékosan sérülést vagy kényelmetlenséget okoz – vagy próbál okozni – másnak, ami tulajdonképpen megegyezik az agresszív viselkedés definíciójával.”
Iskolákban tartott tréningek előzetes egyeztetése során, mindig megkérdezem, hogy beszéljünk-e a zaklatásról? A válasz többnyire ugyanaz: nincs rá szükség, szerencsére ez nem probléma. Az órákon azonban amikor az empatikus viselkedés, a kedvesség fontossága kerül szóba, rendre előjönnek a sérelmek, a panaszok kiközösítéssel, megszégyenítéssel kapcsolatban. És miért nem kér segítséget az áldozat? A válasz valószínüleg az egész jelenséget övező félelemben és a titkolózásban keresendő.
A zaklatónak fontos, hogy legyen közönsége. De mások vajon miért hagyják szó nélkül, miért nem avatkoznak közbe? Ennek több oka lehet:
A zaklató legtöbbször erős, “menő” gyerek, ezért felnéznek rá.
Félnek attól, hogy ellenük fordul, ha közbelépnek vagy segítséget kérnek, hiszen az árulkodás a legritkább esetben tartozik a megbocsátható tettek közé gyerekszemmel.
Arra gondolnak, hogy úgysem segítene, ha rászólnának, hogy hagyja abba, ezért bűntudatuk lesz, és reménytelennek érzik a helyzetet.
Az előadásokon nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem reménytelen a helyzet. Sőt! A legjobb megoldás az lenne, ha a csendes szemlélődés helyett kiállnának a társukért. Nehéz ilyenkor bátran viselkedni, de sokszor a megemelt hang, a határozott fellépés elég ahhoz, hogy véget vessen a megfélemlítésnek, különösen akkor, amikor csoportosan fordulnak a zaklató felé.
Nem tudjuk pontosan, hogy az iskolai zaklatás hány gyereket érint. De abban biztos vagyok, az iskolákban tartott tréningek és előadások tapasztalata alapján, hogy nem foglalkozunk eleget a jelenséggel.
Be kell látnunk, hogy a felelősség elsősorban a miénk, szülőké, nevelőké, pedagógusoké. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet velem, de meggyőződésem, hogy a gyerekeknek világosan átlátható, egyértelmű szabályokra van szükségük mind otthon, mind az iskolában, és annak is egyértelműnek kell lenni, hogy a szabályszegések milyen következményeket vonnak maguk után. És most nem a poroszos nevelési elvekre gondolok, távol áll tőlem, hanem arra, hogy éreztessük a gyerekekkel, hogy felelősséget kell vállalniuk, ki kell állniuk magukért és a társaikért. Neveljük őket olyan szellemben, ahol a zaklatás, a megkülönböztetés bármilyen formája, az agresszió nem fér össze az értékrendünkkel.
Az alábbi kérdőívet küldtük ki gimnazistáknak:
1. A zaklatás problémát jelent az iskolánkban.
Jelöld be 1-6-ig terjedő skálán a választ (nem értek egyet-egyetértek)
1. 3.8 %
2. 42.3 %
3. 23.1 %
4. 15.4 %
5. 11.5 %
6. 3.8 %
2. Hol tapasztaltad leginkább a zaklatás valamelyik formáját? Az általános iskolában vagy a középiskolában?
Általános iskolában: 15.4 %
Középiskolában: 84.6 %
3. Zaklattak már téged? (igen, nem)
Igen: 34.6 %
Nem: 65.4 %
4. Ha igen, írd le a reakciódat.
Erre a kérdésre kevesen válaszoltak. Tipikus válaszok:
“Nagyon fájt, szinte belebetegedtem.”
“Annyira féltem, hogy nem tudtam mit kellene csinálni. Még bizonytalanabbul éreztem magam a külsőm miatt. A mai napig nem tudom az egészet kiverni a fejemből.”
“Nem tudom, hogy zaklatásnak minősül-e, ha az ember háta mögött beszélnek róla.”
5. Zaklattál már másokat? (igen, nem)
Igen: 15.4 %
Nem: 84.6 %
6. Ha igen, írd le, hogy miért tetted.
Erre a kérdésre kevesen válaszoltak. Tipikus válaszok:
“Mert nem szeretem.”
“Mert ő is zaklatott.”
7. Tapasztaltad már valamilyen formában, hogy másokat zaklatnak? (igen, nem)
Igen: 80.8 %
Nem: 19.2 %
8. Ha igen, beavatkozál annak érdekében, hogy véget vess a zaklatásnak? (igen, nem)
Igen: 59.1 %
Nem: 40.9 %
9. Milyen jellegű zaklatást tapasztaltál? (mint elkövető/áldozat/tanú)
verbális: 57.7 %
cyber: 11.5 %
semmilyen: 19.2 %
egyéb: 11.6 %
10.Milyen következményekkel járjon, ha zaklatnak valakit?
Jelöld be 1-6-ig terjedő skálán a választ ( következmény nélkül-kizárásig)
1. 3.8 %
2. 3.8 %
3. 15.4 %
4. 46.2 %
5. 19.2 %
6. 11.5 %
11.Szerinted a tanárok hogy reagálnának, ha
ilyen jellegű panasz érkezne hozzájuk?
Erre a kérdésre kevesen válaszoltak. Tipikus válaszok:
“Nem tudom.”
“Segítenek, de nem sokat.”
“Nem avatkoznak bele.”
“Szólna az igazgatónak.”
“Figyelmeztetnék a zaklatót, de érdemben úgysem történik semmi.”
12.Mi a leghatásosabb módja a zaklatás megelőzésének?
Tipikus válaszok:
“Nem tudom.”
“Hívják fel a diákok figyelmét a lehetséges következményekre!”
“Már az általános iskolában beszélni kellene erről a gyerekeknek.”
“Öngyilkosságot is követtek már el zaklatás miatt! Miért nem foglalkozik ezzel igazán senki?”