Nagymamám gyűjtötte a Magyar Uriasszonyok Lapját és szerencsére több, gyönyörűen bekötött kiadvány maradt rám. Szívesen lapozgatom őket és több mint 80 év elteltével is találok bennük szórakoztató írásokat, praktikus tanácsokat. Amennyiben a kedves olvasókat is érdekli, időnként megosztanék néhányat.

ÖTÓRAI TEA

Az úgynevezett ötórai tea valójában félhét és nyolc között bonyolódik le. Csinosan leterített, kerekeken szaladó kis asztalkát gurítunk a vendég elé és a frissen főtt, forró tea elkészítéséhez tessék adni rumot, citromot és tejszínt és csinos tartóban cukrot, melybe cukorfogót helyez, hogy a vendég izlése szerint készítse el a teáját. Az elkészített teához három-négyféle szendvicset és aprósüteményeket adhat.

Az üres szobasarokba állítson olyan növényt, ami az űrt kitölti. Nem feltétlenül pálmát, mivel a pálma meglehetősen drága. Egyszerűbb szobanövénnyel is kellemes hatást érhet el, ha egészségesen üdezöld.

AZ AZ ÁLDOTT JÓ UNALOM

Minden jel arra mutat, hogy az életnek ez a tündérszép ajándéka, a pihenés ki fog menni a divatból.

Lépten-nyomon halljuk barátainktól, már most is, hogy nekik ,,kín a pihenés”. Ha netán akad egy szabad órájuk, ,,nem tudnak vele mit kezdeni”.

Unatkoznak! Kétségbeesetten, vagy felháborodva (asszerint, milyen a temperamentumok), mintha az unalom sorscsapás lenne.

Pedig nem az! Dehogy is az. Egy kis jó álmosító, lomha unalomnál nincs egészségesebb dolog a világon. Különösen a nők számára. Ha a nők tudnák, ha sejtenék, milyen jót tesz külsejüknek, idegzetüknek egy kis unalom, szorgalmasabban unatkoznának. A régi nők a pihenést, az unalmat valóságos művészetté emelték. Tisztában voltak ugyanis a pihenés szépítő, fiatalító hatásával. Eugenie császárnő, akinek szépségénél csak hiúsága volt nagyobb, inkább betegséget színlelt, minthogy lemondjon akár csak egyetlen pihenő-órájáról. Az angol Viktória királynő haláláig ragaszkodott ahhoz az ebédutáni két csendes órához, mikor nem csinált a világon semmit. Még csak nem is olvasott.

Cikk 1934-ből