“Nem szeretek társaságba járni, unom az üres, felszínes fecsegéseket.” Gyakran hallani ilyesmit, van is benne igazság. De! Akár tetszik, akár nem, vannak helyzetek amikor nem tudjuk elkerülni, hogy tásaságba menjünk. Hogy sok ember borzadva gondol az ilyen eseményekre, annak sokféle oka lehet:

Lámpaláz, félszegség, az az érzés gyötri, hogy rosszul van öltözve, attól fél hogy nem elég szellemes, egy falatot sem tud lenyelni, ha mások nézik, vagy attól tart, hogy viselkedése merev.

A sikerhez ismernünk kell a társaságbeli érvényesüléshez szükséges eszközöket:

A szuggesztív megjelenés és az elmés társalgás

Mi teszi valakinek a megjelenését hatásossá és rokonszenvessé? Mindenekfelett két dolog: az illetőből kiáradó erő és életöröm! Ezért lehetőleg ne panaszkodjunk! A nagy életművészek titka szinte kizárólag ebben rejlett: érdekesek és szórakoztatók voltak. De hogyan kell szellemesnek lenni? Nagyon téved, aki úgy akar sikert elérni, hogy megtanul egy sereg viccet és azután irgalom nélkül valamennyit elmondja a vacsorán, amelyre hivatalos. Az ilyen ember tűrhetetlenül ostoba és kibirhatatlan. A tréfának és élcnek az a titka, hogy a helyszínen kell megszületnie. Az igazán szellemes ember maga rögtönzi tréfáit. De jól jegyezzük meg: ne akarjunk mindig és mindenáron szellemes lenni. Akik folyton viszik a szót és erővel a társaság központjává akarják felküzdeni magukat, ellenszenvessé válnak. Mértéket kell tartanunk mindenben. Aki a társaságban folyton fecseg, azt a komolyabb elmék lenézik.

 A művelt ember társalgása mindenekelőtt alkalmazkodó. Ne beszéljünk mindig mi, hanem intézzük úgy a dolgot, hogy a másik is szóhoz jusson. Beszéltetni tudni másokat, ez a legnagyobb és legokosabb taktikai siker. Ha valaki úgy érzi, hogy érdeklődéssel hallgatják, hálás és rokonszenves embernek tartja azt, aki végighallgatta. Társalgásunk hangja legyen udvarias, de ne dicsérjünk és helyeseljünk mindig. A folyton hízelgő, mézes-mázas ember elviselhetetlen. A hízelgéssel egyenrangú hiba a folytonos ellentmondás is. Akinek mindig és mindenben más a véleménye, éppen olyan kellemetlen, mint a bájolgó. Tapintattal és finom érzékkel kell úgy dicsérni, mint ellentmondani.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy minden helyzetben és minden társaságban gerincesen viselkedjünk. Csak úgy lehet sikerünk, ha nem veszítjük el egyéniségünket, nem semmisülünk meg a legkáprázatosabb estélyi ruhák forgatagában sem. Ízlés és kellő önmérséklet! Ez a társaságbeli szereplés aranyszabálya. Mindig őrizzük meg tekintélyünket!

Betartandó szabályok:

• Ne panaszkodjunk!
• Ne akarjunk mindig és mindenáron szellemes lenni.
• Társalgásunk hangja legyen udvarias, de ne dicsérjünk és helyeseljünk mindig.

• Mindig őrizzük meg tekintélyünket!