Sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor egyedül kell elfogyasztanunk az ebédünket vagy a vacsoránkat egy étteremben. Szándékosan írtam, hogy “egyedül”, mert ilyenkor egyáltalán nem kell magányosnak vagy kellemetlenül éreznünk magunkat. Az is előfordulhat, hogy beültetnek egy nagy növény mögé, ahonnan senkivel sem tudjuk felvenni a szemkontaktust, kivéve a pincért, aki semmilyen erőfeszítést sem tesz annak érdekében, hogy palástolja irántunk érzett megvetését, amiért elfoglalunk egy kétfős asztalt.
Amennyiben az időjárás engedi, válasszunk egy kertvendéglőt, vagy ablak melletti asztalt, hogy tudjunk nézelődni.
Kerüljük a romantikus, intim hangulatú helyeket, ahol még a gyakorlott, rendszeresen egyedül utazó embert is megcsapja a magány szele.
Ha beszédes kedvünkben vagyunk, választhatunk olyan éttermet, ahol az asztalok szinte összeérnek, így nagy eséllyel részt vehetünk egy társalgásban.
Foglaljunk előre asztalt, magabiztosan közöljük, hogy “egy fő részére lesz”, a bocsánatkérően elhangzó “csak egy személy részére” helyett.
Nem kell elfogadnunk a főpincér javaslatát, hogy egy idegen asztalához leültetnek, kivéve, ha az illető szimpatikusnak tűnik, és nincs ellenünkre.
Némelyik étteremben íratlan szabály, hogy forgalmas estéken nem fogadnak egy fő részére asztalfoglalást. Ilyenkor nyugodtan kérjünk két fő részére asztalt, majd szomorkodó arckifejezéssel közöljük a pincérrel, hogy nagyon úgy tűnik a partnerünk galád módon nem jött el.
Ne essünk kétségbe, élvezzük az étkezést!