Exetikett
Egyik kedves olvasónk azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy adjunk tanácsot az exetikettel kapcsolatban. Gondolom, sokan elmosolyodnak magukban a szó láttán, pedig létezik ez a fogalom, sőt, foglalkozni is kell a témával; írni, beszélni róla, hiszen ez a problémakör olyan élethelyzethez kapcsolódik, amelyben nagyon tapintatosan kell viselkedni.
Amennyiben nem nevelünk közösen gyermeket, semmi sem indokolja, hogy kapcsolatban maradjunk a korábbi partnerünkkel, így az alábbiakban inkább azzal foglalkozunk, hogy közös gyermekek esetén hogyan tudunk békés viszonyt kialakítani a volt párunkkal.
Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy válás esetén még a magukat empatikusnak, intelligensnek, kulturáltnak tartó emberek is szinte kifordulnak önmagukból, kizárólag a saját sérelmeikkel foglalkoznak, és egyáltalán nincsenek tekintettel a másik félre. A legszomorúbb talán az, hogy a viselkedésükkel, goromba, sértő megjegyzéseikkel sokszor a gyermekeik lelkében okoznak maradandó sérüléseket.
Ne engedjük, hogy az indulataink vezéreljenek! Egy kis odafigyeléssel, önfegyelemmel mindent meg lehet beszélni, és nincs szükség vádaskodásra, „egymásra mutogatásra”.
Elsősorban a gyermekeink érdekeit tartsuk szem előtt, és a későbbiekben is törekedjünk arra, hogy az új helyzetben tekintettel legyünk mások érzéseire. Ez igazán nem könnyű feladat, de a befektetett energia hosszú távon megtérül, és mindenki jobban jár, ha félretesszük sértettségünket, haragunkat, esetleges bosszúvágyunkat.
Mit tegyünk, ha a volt férjünk vagy feleségünk rosszat mond rólunk a gyermekünknek?
Ez megtörténhet úgy is, hogy a másik elferdíti a tényeket, de előfordulhat, hogy egyenesen a jellemünket kritizálja.
Amennyiben valami banális ügyről van szó, ne is foglalkozzunk vele, de ha például gyermekünk sírva meséli, hogy azt hallotta, éveken át hűtlenek voltunk, azt már nem szabad szó nélkül hagyni. Ilyen esetben nyugodt hangon magyarázzuk el, hogy a volt párunk most mérges ránk, és az emberek, amikor mérgesek, néha mondanak olyan dolgokat is, amiket nem gondolnak komolyan. Ha a személyiségünkre tesznek negatív megjegyzést, mint például: „Apu szerint olyan vagy, mint egy gonosz boszorkány”, ne is reagáljunk rá, vegyünk egy mély levegőt, és intézzük el annyival, hogy „Szegény apukád, biztos nagyon rossz napja lehetett, ha ilyet mondott rólam.”
Elvárható, hogy jó viszonyban legyek az exem új párjával?
Természetesen semmi sem kötelező, de ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink könnyebben hozzászokjanak a megváltozott helyzethez, nem árt jó viszonyt ápolni.
Fontos, hogy soha ne hasonlítsuk magunkat exünk újdonsült párjához. „Mennyivel csinosabb, okosabb nálam”, vagy éppen „el sem tudom képzelni, hogy mit lát benne, hiszen én sokkal okosabb, csinosabb vagyok, mint ő”: az ilyen és ehhez hasonló gondolatok kárt tesznek az önbecsülésünkben, bizonytalanná válunk tőlük, és ezt a környezetünk is észre fogja venni rajtunk.
Soha ne tegyünk negatív megjegyzéseket a gyerekek előtt az új partnerre! Egy új partner elfogadása ugyanolyan nehézséggel jár nekik, mint a válás feldolgozása, és a rosszindulatú megjegyzéseinkkel csak lelassítjuk ezt a folyamatot. A legveszélyesebb ebben, hogy ezek után ők is megkérdőjelezik édesapjuk vagy édesanyjuk választását, miközben arra lenne a leginkább szükségük, hogy biztonságban érezzék magukat. Bízzuk rájuk, idővel kialakítják majd a saját véleményüket.
Új partnerként fogadjuk el és tartsuk tiszteletben, hogy a választottunknak is van saját előtörténete, vagy mondhatnánk úgy, hogy múltja, netalántán gyermekei is. Nem kötelező őket szeretni, ezt senki sem várhatja el, de azt igen, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a jó kapcsolat érdekében.
Sokakat haraggal tölt el, hogy az exük új életet kezdett, és boldog valaki mással, ezért minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy tönkretegyék ezt a boldogságot. Ismeretlenül is utálják az új partnert, mert ő új és kívánatos, szemben a régivel, tehát velük, ám ennek az érzésnek semmi köze a szóban forgó személyhez, mindig a saját boldogtalanságuk kivetülése csupán. Nem kell együtt kávéznunk vagy söröznünk az új partnerrel, de el kell fogadnunk és tiszteletben kell tartanunk. A kicsinyes bosszúvággyal semmit sem lehet elérni, tovább kell lépni, el kell engedni a fájdalmat, hogy méltóságteljes viselkedéssel példát mutathassunk a gyerekeknek. Meg kell érteni, hogy nem azért kedvesebb az exünk az új párjával, mint velünk volt, mert ő jobb nálunk, egyszerűen csak időzítés kérdése az egész. Mindenki tanul a hibáiból, és nagy valószínűséggel a volt párunk is levonta a történtekből tanulságot.
Engedjük el a negatív érzéseinket, és fordítsuk az energiáinkat arra, hogy jobb hangulatba kerüljünk, és akkor biztosan sikerül új életet kezdenünk: új szerelem, új kapcsolat, új barátságok és új célok találhatnak majd ránk.