A kínai csoportom ma az európai, (brit) teázási szokások felöl érdeklődött, igyekeztem nekik összefoglalni a lényeges szabályokat, amelyeket természetesen nem kell komolyan venni, illetve mégis, ha például az angol királynőhöz igyekszünk egy teadélutánra.
A tea időpontja hagyományosan délután 4 órakor van, elfogadnám a meghívást akkor is, ha 3 órára hívnának, de amennyiben a meghívás ennél korábbi időpontra szól, vagy esetleg 5 órára, már értetlenkednék kicsit.
Nem kell kétségbe esnünk, ha éppen nincs kéznél egy ezüst teaszervíz vagy lenne, csak utoljára a nagymamánk pucolta meg, kellemes délutánt tölthetünk el a meglévő készletünk használatával. A tea mellé kínáljunk süteményt és mini szendvicseket.
A bal tenyerünkön tartjuk a csészealjat, a hüvelykujjunk a szélén nyugszik. A mellkasunk magasságáig emeljük fel és ott is tartjuk, amíg a jobb kezünkkel a csészét leemeljük róla. A csészével közelítünk a szánkhoz és nem fordítva.
Annak, aki általában ízesíti a teáját, fontolóra kell vennie, hogy bevállalja-e az ezzel járó látszólag egyszerű, ám komoly veszélyeket rejtő mozdulatot.
Egészen biztos, hogy először és utoljára teáztunk a királynőnél, ha:
körbe-körbe jár a kanál a csészében, éktelen zaj (a csésze oldalához ér) kiséretében, kisebb hullámokat verve,
a kanalat a csészébe, vagy a csésze elé helyezzük a csészealjon,
egy hanyag mozdulattal engedjük, hogy a csészealjra pottyanjon a kanál, újabb közfelháborodást okozva,
a kilöttyent teát igyekszünk a szalvétánkkal felitatni.
A fentiek helyett tegyük az alábbiakat:
a kanalat finoman mozgassuk előre és hátra a csésze közepén, és ügyeljünk arra, hogy véletlenül se érjen a csésze oldalához,
miután elvégeztük a műveletet, a kanalat helyezzük a csésze mögé, oly módon, hogy a nyele egy vonalban legyen a csésze fülével,
amennyiben megelégszünk azzal, hogy nem kérjük teletölteni a csészénket, nagy valószínűséggel tiszta marad a csészealjunk is.