A szemkontaktus tartása nehéz feladat a gyerekeknek, ezért segítsünk nekik oly módon, hogy gyengéden megemeljük az állukat,  miközben elmagyarázzuk, hogy mennyire fontos a másik szemébe nézni kézfogás, beszélgetés közben. Érdemes otthon gyakorolni, mielőtt ,,élesben” próbálkoznánk. A diákjaimnak azt szoktam tanácsolni, hogy ha zavarba jönnek, gondoljanak arra, hogy csak megnézik, milyen színű a felnőtt szeme, vagy fókuszáljanak egy pontra a homlokán (kék papírt ragasztottam a homlokomra).

Sok gyerek zavarba jön, amikor idegennel találkozik, és egyszerűen megnémul. Ilyenkor kedvesen emlékeztessük, hogy illik köszönnie. Amennyiben a gyermek nagyon félénk természetű, ne eröltessük! Az eröltetésnél, kényszernél sokkal hatásosabb, ha példát mutatunk, így előbb-utóbb gyermekünk számára is természetessé válik a köszönés és a kézfogás.

Betartandó szabályok:

• Ne kényszerítsük a gyermeket arra, hogy köszönjön, vagy kezet fogjon!
• Gyakoroljunk vele otthon!