A viselkedéskultúra fejlődése 1. rész

Szeretünk a régi, szép időkről nosztalgiázni, de a valóság az, hogy ma egy sokkal jobb, békésebb világban élünk, mint elődeink, amihez nagyban hozzájárult a viselkedéskultúra fejlődése.

A középkori királyi udvarokban nem a forrófejű hadakozó lovagok, nemesek számíthattak arra, hogy elnyerik az uralkodó kegyeit, hanem azok, akik kifogástalan modorral, empátiával rendelkeztek. Az arisztokrácia közvetítésével az udvarokban elvárt viselkedés a társadalom felső illetve középrétegéhez is eljutott.

Az említett korban teljesen helyénvalónak számítottak a sokszor impulzív, agresszív, infatilis megnyilvánulások, de a 11. századtól kezdődően lényeges változás állt be.

Az ösztönös viselkedés helyett az emberek mérlegelni kezdték cselekedeik következményeit, figyelembe vették mások véleményét és érzéseit. A becsület védelmét, a bosszú helyét átvette a méltóság, a nemes, mértéktartó viselkedés fontossága.

Erasmus számos etikett kézikönyvet írt, amelyekben olyan alapvető szabályokat fogalmazott meg, mint “ Ne fújd az orrod az abroszba!”, “Ne vedd a kést a szádba” , “Ne viselkedj úgy mint egy paraszt!”, “Vedd figyelembe mások érzéseit!”.

A hangsúly a “paraszti” viselkedés mellőzésén volt, és nem a higiénián illetve a fertőzések elkerülésén, ez csak jóval később került napirendre.

Arra talán nem kell külön felhívni a figyelmet, hogy ne fújjuk az orrunkat az abroszba, de vannak hiányosságok a viselkedés terén bőven, hogy mire is ügyeljünk, azt majd a következő írásból megtudhatják.