Többnyire egy konkrét témához kapcsolódó szabályokról szoktam írni, most nem ez történt. Az alábbiakban mégis van valami közös, hogy nem rólunk szól minden és, hogy tekintettel kell lennünk mások érzéseire.
Ne essünk abba a hibába, hogy az utolsó percben küldünk egy üzenetet, amelyben jelezzük, hogy késünk egy találkozóról. Tiszteljük meg a másikat azzal, hogy időben érkezünk.
Az irodai hütőszekrényből ne vegyünk ki semmit, amit nem mi raktunk oda, és távolítsuk el az ételmaradékainkat, mielőtt azok kellemetlen látványt illetve szagot nyújtanának.
Társaságban figyeljünk a barátainkra, és felejtsük el a telefonunkat, ha sürgős hívást kell lebonyolítanunk kérjünk elnézést, és vonuljunk félre.
Üzletben, kávézóban sürgősen fejezzük be a telefonálást mire sorra kerülünk. Eszünkbe ne jusson még hosszadalmasan búcsúzkodni, utálkozó pillantásokra számíthatunk a mögöttünk állók illetve az eladó részéről, és joggal.
Legyen annyi tartás bennünk, hogy kellemetlen híreket nem közlünk írásban.
Ne hallgassuk meg a pletykát, biztosak lehetünk abban, hogy aki pletykál valakiről, rólunk is hasonlókat mond.
Ha meghívást kaptunk egy rendezvényre, és jeleztük, hogy részt veszünk azon, ha tetszik, ha nem, el kell mennünk. Egyrészt nagyfokú udvariatlanság, ha nem jelenünk meg, másrészt megfosztottunk valakit a lehetőségtől, hogy meghívást kapjon, aki szívesen részt vett volna.
Nyilvános helyen ne telefonáljunk, senkit sem érdekel a magánéletünk.
Soha ne érkezzünk üres kézzel vendégségbe!
Ajánljuk fel a vendéglátóknak, hogy segítünk összepakolni amikor a gyerekünkért megyünk egy zsúrra.
A fülhallgató nem mentség arra, hogy kivonjuk magunkat az alapvető udvariassági szabályok alól. El lehet merülni a zenében, de elnézést kell kérni, ha például nekiütközünk valakinek.
Ne az legyen az első kérdésünk, ha meghívást kapunk egy buliba, hogy hány embert vihetünk magunkkal, sőt egyáltalán ne kérdezzük meg, ha egy mód van rá.
Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a gyerek azért tiszteletlen mert kamaszodik. Lusta lehet, a hangulata ingadozhat, ezek életkori sajátosságok. De ne várjunk el tőle tiszteletet, ha mi sem adjuk meg neki.
Hiába érzünk ellenállhatatlan vágyat arra, hogy megérintsük egy várandós hölgy hasát, ne tegyük! (Ha nem várandós akkor se.)
Kedves hölgyek, ha abban a szerencsés helyzetben találják magukat, hogy egy férfi bókokkal halmozza el Önöket, fogadják kedvesen, és ne szabadkozzanak! Teljesen feleslegesek az “Oh, ugyanmár ebben az ezeréves göncben, és épp most híztam két kilót!” és az ehhez hasonló bárgyú megjegyzések.
Ne ítélkezzünk mert nem látunk bele mások életébe, és nem tudhatjuk hogy mikor kerülünk hasonló helyzetbe.
Mosolyogjunk minél többet mert jót tesz, és másokra is jó hatással van!
Mindig a gyermek cselekedetét minősítsük, és ne őt! Gondoljunk csak bele, hogy milyen másképp hangzik, ha nekünk azt mondják, hogy “Buta vagy”, ahelyett, hogy “Butaságot csináltál.”
Engedjük el a goromba, sértő megjegyzéseket, ne reagáljunk hasonló módon, tartsuk magunkat ahhoz, hogy nem süllyedünk le a másik szintjére.
Ünnepnapokon örüljünk annak, hogy végre lazíthatunk egy kicsit, nem kell rohanni, idegeskedni. Attól más ez az időszak, hogy több időnk van figyelni a családunkra, a barátainkra, és nem kell megszakadni a készülődésben. Senki sem várja el tőlünk, hogy roskadozzon az asztal a különféle ételektől, teljesen felesleges nyolcféle süteményt sütni. Inkább terítsük meg szépen az asztalt, azon a bolti beigli is jól mutat, és mi is kellemesebb látványt nyújtunk, ha nem tréningben és papucsban ülünk le a a vacsorához. Ha megfeszülünk, anyósunk akkor is kritizálni fogja a főztünket, újra végig kell hallgatnunk egy sereg unalmas családi történetet, kapunk egy csomó használhatatlan ajándékot, a gyerek húzza a száját mert nem kapta meg amit várt, de így jó ez az egész mert együtt vagyunk, mosolyogjunk és ünnepeljünk!