A pohárköszöntő

A pohárköszöntők nem csak ünnepélyes, díszétkezéseken hangzanak el, de előfordulnak egyéb alkalmakkor is, például fogadásokon, családi ünnepségeken. Pohárköszöntőt először mindig a házigazda mond, majd a fővendég, utána mások.

A pohárköszöntő ideje általában a főétel (tányérjainak leszedése) után van, de különleges esetekben az étkezés elején vagy végén is elmondható.

A házigazda mond elöször köszöntőt, felhívja a társaság figyelmét azzal, hogy feláll, nincs szükség a pohár megkocogtatására, ez utóbbi csak meghittebb, baráti asztaltársaságnál szokás. A pohárköszöntő alatt inni, enni, beszélgetni, rágyújtani súlyos illemsértés.

A résztvevők figyeljenek arra, hogy ne ürítsék fenékig a poharukat, mert esetleg nem lesz mód a poharak utántöltésére. Mindig azzal a pohárral illik koccintani, amely az éppen soron lévő fogáshoz kínált italt tartalmazza.

A házigazda köszöntője egy rövidebb beszédnek felel meg, ami lehet leírt és felolvasott, vagy rögtönzött.

A pohárköszöntőnek a francia protokolláris szabályok szerint tartalmaznia kell:

• a fővendég és felesége, a jelenlévő hölgyek és urak megszólítása,
• a díszvendég üdvözlése,
• az alkalom méltatása,
• a jókívánságok kifejezése.

A többi köszöntő legyen lényegretörő és rövid. Kerülni kell a vicceket és a közhelyszerű idézeteket. A megszólításnál egy mondaton belül legfeljebb két vendéget illik köszönteni, ha szükséges egy második mondatban még kettőt meg lehet nevezni. A pohárköszöntő után koccintás (poháremelés) következik, majd a díszvendég mond köszöntőt. Utána ismét koccintás és poháremelés.  Ha a jelenlévők poharukat az államfő egészségére ürítik, akkor felállnak a helyükről. Magas szintű delegációk esetén, ünnepélyes alkalmakkor is illik felállni.

Alapszabály: ha valakinek a tiszteletére pohárköszöntőt mondanak, azt viszonozni kell. Ennek elhagyása nagy udvariatlanság.