A legutóbbi írásunkban arról olvashattak, hogy milyen hibákat követünk el amikor együttműködésre szeretnénk bírni a gyermekünket.
Olvassuk el még egyszer a fent leírtakat és gondolkozzunk el azon, hogy milyen érzelmeket válthatnak ki ezek a megjegyzések a gyermekünkből. Higgyék el, anélkül is együttműködésre lehet ösztönözni a gyermekeket, hogy a lelkükbe tipornánk és sebeket ejtenénk az önbecsülésükön. A következő módszerekkel nagyon sokat javíthatunk a kommunikációnkon:
Írjuk körül a problémát!
Elkerülendő: „Tudtam, hogy nem kellett volna megvenni a kutyát neked, mindent nekem kell csinálni.”
Helyes: „Úgy látom, hogy Tappancs már nagyon szeretne kimenni a kertbe a gazdijával.”
Azzal, ha felhívjuk a figyelmet a problémára, lehetőséget adunk a gyermeknek, hogy kitalálja, mi a feladata.
Vádaskodás helyett magyarázzunk!
Elkerülendő: „Már megint kint hagytátok a fagyit, dobhatom a szemétbe!”
Helyes: „Gyerekek, a fagyit vissza kell tenni a fagyasztóba, mert megromlik, s akkor nem tudunk enni belőle.
Fogalmazzunk röviden és tömören!
Elkerülendő: „Influenzajárvány van, ilyenkor különösen fontos, hogy alaposan mossatok kezet. Szappannal, mindenhol jól dörzsöljétek át a kezeteket, hogy lejöjjenek a kórokozók.”
Helyes: „Gyerekek, kézmosás!”
Ha elvárásunk van, vegyük figyelembe gyermekünk korát és képességeit. Előfordulhat, hogy minden igyekezetünk ellenére sem figyel ránk a gyerek, ilyenkor ne ismételjük meg harmadszorra is a kérést, inkább találjunk ki valami hasonlót, mint az alábbi jelenetben:
− Peti, öt perc múlva vacsora.
.
…csönd…
− Elismételnéd, mit mondtam az előbb?
− Igen, azt mondtad, hogy öt perc múlva vacsorázunk.
− Szuper, ezek szerint hallottad, és nem is kell újra szólnom.