Illik, nem illik…
Megemlítenék néhány szabályt, azzal a céllal, hogy kellemesebbé tegyük egymás számára a sokszor súrlódással fenyegető társadalmi érintkezést.
Tehát: az utcán mindig a férfi tér ki a nőnek, még pedig jobbra. Ugyanez áll arra az estre is, ha ajtóban találkozunk. Egyneműek között a fiatalabb tér ki az idősebb elöl.
Ha hölggyel vagyunk és kávéházba, vendéglőbe vagy más nyilvános helyiségbe lépünk, a férfinek kell előre menni, – ezt jól jegyezzük meg, – nem pedig a nőnek. A férfi dolga ugyanis, hogy kalauzolja a nőt, utat csináljon neki és helyet keressen. Ha nyilvános helyen olyan asztalhoz ülünk, amely már részben foglalt, barátságos köszönés után megkérdezzük, hogy “szabad-e”, de a válasz előtt nem foglalunk helyet. Nem illik hangosan beszélgetni, és senkire semmiféle nyelven nem szabad bántó megjegyzést tenni. Vendéglőben, kávéházban jólnevelt ember nem rendel harsogó hangon, hanem a pincérhez halkan beszél. Ha nem tetszik valami étel vagy ital, a legízléstelenebb dolog hangos jelenetet rendezni. Feltűnés nélkül kell ilyenkor a tulajdonost vagy a főpincért kérni és halkan közölni vele az észrevételeinket. Ugyanez a szabály áll arra az esetre is, ha azt hisszük hogy nem stimmel a számla végösszege. Csak semmi feltűnést! Ha megbeszéltük valakivel, hogy a vendéglőben, kávéházban találkozunk és belép az illető, nem illik fennhangon feléje kiáltanunk. Egyszerűen elébe megyünk és az asztalunkhoz vezetjük, vagy ha ez bármi okból nehezen menne, feltartott kézzel igazítjuk útba a belépőt, hadonászás és harsogás nélkül. Csuklás, ásítás elkerülendő társaságban, az emberi szervezetnek ezeket az apró rakoncatlánságait igyekezzünk megfékezni, vagy legalább leplezni. Hangosan tüsszentők figyelmébe ajánlom a zsebkendőt, nemcsak a hang tompítása, hanem mások megfertőzésének elkerülése érdekében is. Tüsszentésre azt mondani, hogy ”egészségedre” teljesen értelmetlen és felesleges.
Színházba nem illik abban a ruhában menni, amelyet munka közben hord az ember. Tiszteljük meg a művészeket jobb öltözékünkkel. Rendkívül zavaró és ízléstelen csörgő zacskóból cukorkát előszedegetni, továbbá hangos kritikával kísérni az előadást. Ha közepesnél magasabb termetű, ne húzza ki magát az ülésen, mert a mögötte ülő – talán jóval alacsonyabb termetű ember – elől egészen elveszi a kilátást. Ha felfedez valakit a páholyban és Ön a földszinten ül, akkor ne erölködjön azon, hogy távbeszélgetést folytasson. Előadás után a ruhatárat megrohanni egészen civilizálatlan dolog. Ha volt időnk két órát színházban tölteni, legyen még öt percünk a kabátunkra várni. Ha látja, hogy egy hölgy vesződik a kabátjával, legyen a segítségére, ez nem tolakodás, csak udvariasság.