A jómodor ajtókat nyit /részlet a könyvből/

BEVEZETÉS

Előadásaimon mindig hangsúlyozom: nem az számít, milyen villával eszünk, hanem hogy tekintettel vagyunk-e másokra. Ez az etikett esszenciája.
Felgyorsult világunkban, ahol annyi helyen és annyi embernek kell megfelelnünk, sokszor igazi kihívást jelenthet udvariasan viselkedni. Ma már ugyan lazábban kezeljük az öltözködésre, kommunikációra és a vendéglátásra vonatkozó előírásokat, mint más korokban, de informális hozzáállásunk nem jelentheti azt, hogy gorombán vagy udvariatlanul viselkedünk. Semmivel sem nehezebb udvariasnak lenni egy farmernadrágban, mint egy szmokingban.
Az etikett nem kőbe vésett szabályok sokasága, amelyek előírják, hogyan kell viselkedni. Sokkal inkább jelentenek útmutatást és segítenek bennünket eligazodni az emberi kapcsolatok szövevényes rendszerében.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy az etikett nem csupán bizonyos társadalmi rétegek privilégiuma, hanem mindenki számára fontos és elérhető tudásanyag. Nem királyi udvarokból kikopott szabályokról beszélünk, inkább olyan rugalmas előírásokról, amelyek alkalmazkodnak változó világunkhoz.
Sznobság, modoros viselkedés? Egy udvarias ember nem próbál másként viselkedni, vagy másnak mutatni magát, mint amilyen valójában, és nem néz le másokat. Az udvarias viselkedéshez nélkülözhetetlen a jóindulat, a kedvesség és az empátia. Az együttérző ember tekintettel van a másik érzéseire, és nem csupán hallja, amit mondanak neki, hanem figyel is az elhangzottakra. Képes megbocsátani, és elfogadja azt, hogy senki sem tökéletes. Nem ítélkezik, és nem hozza kellemetlen helyzetbe a másikat.

Egy kis időutazás – Az etikett eredete

– Az etikett gyökerei Versailles-ba, az abszolutizmus korába, XIV. Lajos udvarába nyúlnak vissza.
– Az első etikettel foglalkozó könyvet az egyiptomi Ptahhotep írta Ptahhotep intelmei címen. Műve fiatal férfiaknak szolgált hasznos tanácsokkal. (Például: „Amikor az elöljáróddal ülsz, nevess, amikor ő nevet!”)
– Theognisz görög bölcs a tanítványa számára írt étkezési illemtant az i. e. 6. században.
– A spártai Khilón létrehozta a magas állami tisztségeket betöltő alkalmazottakat ellenőrző pozíciót. Khilón a hagyomány szerint Spárta ephorosza volt i. e. 556-ban, Damagetosz fia, a hét bölcs egyike.
– Egy milánói szerzetes, Bonvicino da Riva írta meg 1290-ben az első könyvet, amely kizárólag az étkezési etikettel foglalkozik. Művében olyan alapszabályokat fogalmaz meg, amelyek ma is érvényesek. (Például: „Ne igyál és egyél egyszerre!”; „Fordítsd el a fejedet, ha tüsszentesz!”