Mi tesz minket boldoggá?

Mi tesz minket boldoggá?

Tudjuk, mi a boldogság – azonban az, ami minket boldoggá tesz, személyenként eltérő. Ez teljesen egyéni, nincs rá egyetemes válasz. Pontosabban fogalmazva: a boldogság egy olyan lelkiállapot, amelyben életünkkel elégedettek vagyunk.

Ma az emberek boldogságát elsősorban a mély kapcsolatok ápolása, a hála pillanatainak megélése és az életcél elérése határozza meg. A legfontosabb tényezők közé tartoznak a társadalmi kapcsolatok, mások segítése, a fizikai aktivitás, a hobbi űzése, valamint az öröm megélése a mindennapi apró pillanatokban.

A boldogságról készült leghosszabb tanulmányok azt mutatják, hogy az erős, szeretetteljes és bizalomteljes kapcsolatok a hosszútávú boldogság és egészség legfőbb előrejelzői. Az egyszerű, mindennapi pillanatokban – például egy békés reggelben, a természetben vagy egy sétában – megtalálni az örömöt jelentős, azonnali boldogságot hoz. A célok megléte és a személyes célok terén elért kis, de folyamatos előrelépések hozzájárulnak egy teljes élethez. A kedvesség, az önkéntesség és másoknak való adakozás jelentősen javíthatja a hangulatot. A rendszeres testmozgás, a megfelelő alvás és a mentális regenerálódásra szánt idő (például a munka közbeni szünetek) elengedhetetlenek a boldogsághoz. A kreatív tevékenységek és a természetben töltött idő jelentős, mindennapi boldogságforrásként szerepelnek.

A témában készült legtöbb kutatás szerint, a jó emberi kapcsolatok a legfontosabb előfeltételei a boldog és egészséges életnek. Az egyik módja annak, hogy kapcsolatot teremtsünk másokkal, az, ha őszintén érdeklődünk irántuk. Ez egy olyan döntés, amelyet most azonnal meghozhatunk. A tudományos bizonyítékok szerint a kapcsolataink a legértékesebb eszközök az egészség és a boldogság fenntartásához. Ahelyett, hogy például csendben elhaladnánk a szomszéd mellett, vagy a pénztárnál a telefonunkat böngésznénk, inkább kezdeményezzünk beszélgetést  azokkal, akiket nem vagy alig ismerünk.

A boldogság üldözése valójában téves elképzelés. Amikor máshol keressük a boldogságot, elszalasztjuk a lehetőséget, hogy felismerjük a körülöttünk lévő jót. Gyakran gondoljuk, hogy több pénz nagyobb boldogságot eredményez. A kutatások azonban kimutatták, hogy a pénz és a boldogság csak annyiban állnak összefüggésben, hogy az alapvető szükségleteinket fedezni tudjuk. Az életünkkel való erős elégedettség egyik legfontosabb tényezője a szeretteinkkel való gyakori és tartalmas kapcsolat.

Az emberek akkor érzik magukat elégedettnek, ha tudják, hogy mások támaszt nyújtanak nekik, és hogy nincsenek egyedül. Azok az emberek, akikkel magunkat körülveszünk – legyenek azok közeli barátok és családtagok, vagy akár rövid, de barátságos kapcsolatok ismerősökkel vagy szomszédokkal – rengeteg lehetőséget nyújtanak arra, hogy magunkat szeretettnek, támogatottnak érezzük.  A kapcsolatok hatalmas támaszt jelentenek a stressz kezelésében, amit mindannyian egyre gyakrabban tapasztalunk. Barátainkhoz, családtagjainkhoz és partnereinkhez fordulunk, hogy együtt ünnepeljük a jó pillanatokat és átsegítsenek a nehézségeken.

A boldogságot kutató pszichológusok olyan társadalmi trendekkel is foglalkoznak, amelyek negatív hatással lehetnek a jóllétre, például a közösségi média intenzív használatával. A serdülők és fiatal felnőttek körében tapasztalható mentális egészségügyi válságról végzett kutatások kezdik feltárni, hogy a közösségi médiában töltött hosszú idő összefüggésbe hozható a fokozott depresszió, szorongás és magány érzésével.

Ha elkezdünk odafigyelni a már meglévő, gyakran végzett, élvezetes tevékenységekre, akkor növelhetjük az életünkkel való elégedettségünket. Ha megtanuljuk felismerni a minket körülvevő jó, élvezetes és szép dolgokat, akkor könnyebben kialakíthatjuk a hála és az elégedettség érzését. Ezek a boldogság alapkövei.

Hogyan maradjunk a sok stressz mellett is figyelmesek, kedvesek egymással

A stresszes időszakok alatt a figyelmesség és a kedvesség megőrzése tudatos, proaktív megközelítést igényel, hogy a stressz ne ártson a kapcsolatnak. Várjunk a válaszadással,  ha türelmetlennek vagy nyomás alatt érezzük magunkat, vegyünk egy mély levegőt, hogy ne dühösen válaszoljunk.

Gyakoroljuk az aktív hallgatást:  amikor valaki beszél, tegyük félre, amit mondani szeretnénk, és figyeljünk rá teljes mértékben, ezzel tiszteletet tanúsítunk és csökkentjük a konfliktusok kialakulásának esélyét. Feltételezzük a jó szándékot! A többiek negatív viselkedését értelmezzük úgy, hogy ők is a saját feszültségükkel küzdenek. Fejezzük ki igényeinket anélkül, hogy másokat hibáztatnánk, például így: „Túlterheltnek érzem magam, szükségem van néhány percre”. Még a legkisebb gesztusok, mint például az ajtó tartása vagy egy őszinte bók, is növelhetik a szerotonin és a dopamin szintet, csökkentve ezzel a stresszt. Tekintsünk a stresszes helyzetekre inkább megoldandó kihívásként, mint fenyegetésként.

Legyünk tisztában az értékünkkel: Ha magabiztosak vagyunk a saját képességeinkben, kevésbé valószínű, hogy negatívan reagálunk a külső nyomásra vagy kritikára.

Hogyan hatnak a mindennapi apró gesztusok a közérzetünkre?

Ha az életünk hektikus vagy stresszes, könnyen elragadhat a sodrás, és elfelejthetjük, hogy udvariasnak kell lennünk másokkal. Ilyenkor a kedvesség akár feleslegesnek is tűnhet, pedig éppen ilyenkor van rá a legnagyobb szükség.

Kedves embernek lenni nem feltétlenül jelenti azt, hogy túlzásokba kell esni. Ha következetesen gyakoroljuk, még a legkisebb kedvesség is megnyugtatja az idegrendszert, erősíti a kapcsolatokat. Tehát a kedvesség nem csak másoknak kedvez, hanem magunknak is. A kedvesség azt jelenti, hogy másokkal (és önmagunkkal) gondosan és tisztelettel bánunk. A kedvesség türelmes magatartásban is megnyilvánulhat, amikor valakinek több időre van szüksége, vagy együttérzésben. Nem kell vidámnak vagy rokonszenvesnek lenni ahhoz, hogy kedvesek legyünk, csak empatikusan kell viselkednünk.

Kedves gesztusokkal megerősítjük a céltudatosságot és a cselekvőképességet. Eszünkbe jut, hogy amit teszünk, az fontos. Még akkor is, ha az életünk kaotikusnak vagy irányíthatatlannak tűnik, egy kedves gesztus – ajtót tartani, felkeresni egy barátunkat, – értelmet ad a pillanatnak. Az egyik legnagylelkűbb ajándék, amit valakinek adhatunk, a teljes figyelmünk. Egy olyan világban élünk, ahol folyamatosan több feladatot kell egyszerre végezni, és ahol a szemkontaktus és a türelem sokat jelenthet. Ne akarjuk azonnal megoldani a problémát, és ne siessünk tanácsot adni. Csak hallgassuk meg a másikat.

A hála a kedvesség egyik formája. A „köszönöm” szó használata jelzi másoknak, hogy erőfeszítéseik számítanak, még ha csekélyek is. Akár a közlekedésben, akár a boltban, akár a kávézóban állunk sorban, ha valakit előre engedünk, az kevés erőfeszítéssel járó, de nagy hatással bíró kedvességi gesztus. Ezzel jelezzük másoknak, hogy figyelmesek vagyunk, és hogy mások ideje is számít.

Hogyan teremthetünk olyan környezetet, ahol mindenki komfortosan érzi magát?

Ahhoz, hogy mindenki kényelmesen érezze magát, előtérbe kell helyezni az aktív hallgatást és az inkluzív kommunikációt, hogy az egyének azt érezzék, hogy biztonságban vannak, hogy tisztelik őket, és szabadon megoszthatják ötleteiket anélkül, hogy bírálnák őket.

Az őszinte mosoly a leghatékonyabb módja annak, hogy barátságos és megközelíthető embernek tűnjünk. Karjainkat ne tegyük keresztbe, mert a zárt testtartás negatív hatással bír. Testünkkel a beszélgetőpartnerünk felé forduljunk, tegyük el a telefont, és koncentráljunk az előttünk álló személyre. Fontos a kényelmes szemkontaktus fenntartása, a folyamatos szemkontaktus azt mutatja, hogy figyelünk, de kerüljük az intenzív bámulást.

Bátorítsunk másokat a beszédre azzal, hogy meghallgatjuk őket, annak érdekében, hogy valóban megértsük őket, és nem csupán válaszoljunk nekik. Erősítsük meg az érzéseiket: Használjunk olyan kifejezéseket, mint „megértem” vagy „ez érthető”. Nyitott kérdéseket tegyünk fel: érdeklődjünk a hobbijuk felöl vagy a véleményükről. Ne feledjük el a nevüket: használjuk a beszélgetés során, hogy megmutassuk, figyelünk rájuk és értékeljük őket. Ne siettessük a beszélgetést: hagyjunk szüneteket, és ne szakítsuk meg őket, illetve ne fejezzük be a mondataikat.

Dicsérjünk! Őszinte, szívből jövő dicséretekkel mutassuk meg, hogy értékeljük őket. Legyünk udvariasak: Használjuk következetesen a „kérem” és a „köszönöm” szavakat.

Ne ítélkezzünk! Ahhoz, hogy hatékonyan kommunikáljunk valakivel, nem kell szeretnünk őt, vagy egyetértenünk az elképzeléseivel, értékeivel vagy véleményével. Azonban el kell tekintenünk az ítélkezéstől, és vissza kell fogni a kritikát, hogy teljesen megértsük őt.