Az étkezési kultúra csendes halála

Az étkezési kultúra csendes halála

Az étkezési kultúra csendes halála

Mi vezetett az asztali illem hanyatlásához?

Az étkezési kultúra hosszú évszázadok alatt alakult ki olyanná, amilyennek ma ismerjük. Őseink még kézzel, közös tálból ettek, az evőeszközök használata a 18. század közepére honosodott meg. A szalvéta a 15. században jelent meg, és ezzel egyidejűleg rövidült az abrosz, ami korábban kéztörlésre is szolgált. A polgárság megjelenésével terjedt el széles körben is az asztali viselkedés illemkódexe.

Életünk számos aspektusára jellemző a forma lazulása, így már az étkezésnek sem adjuk meg a módját, ami nem jelent mást, mint hogy tiszteletet fejezünk ki a másik iránt. Nevezetesen úgy eszünk, viselkedünk az asztalnál, hogy a közös étkezés egy kellemes élmény legyen mindannyiunk számára.

A jelenség okainak feltárásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a család funkcióinak, struktúrájának, típusának megváltozását, a társadalmi értékek és normák kényszerítő erejének csökkenését. A klasszikus családmodell felbomlásán túl, jelentősen lecsökkent az az idő, amit ilyen szociális rituálékra fordítunk, pedig a gyermek szocializációjának fontos részét képezi, hogy szüleitől elsajátítsa az étkezési kultúrát.

A gyorséttermek, a félkész ételek elterjedése is hozzájárult ahhoz, hogy kevesebb időt töltünk az ételek elkészítésével, illetve a közösen elfogyasztott ebéd, vacsora fontossága is háttérbe szorult.

Az étkezési kultúránkra nagyobb figyelmet kellene fordítanunk, hogy az étkezés a táplálkozáson túl egy élvezetes, szociális alkalom legyen.