A társaságba lépő férfi legelsőnek a háziasszony kezét csókolja meg. Azután kor, rang, vagy az illetők közelsége szerint — a többiekét. Hallatlan sértés, amitől minden társaságbeli ember óvakodni fog, csak egyes nőknek kézcsókot adni, másoktól megtagadni. Ilyen különbségtétel társaságban nem engedhető meg. Ha a férfi egy pillanat alatt körüljártatva tekintetét — úgy találja, hogy bizonyos hölgyeknek egy s más okból nem csókolhat kezet, akkor senkinek se csókoljon kezet. A kézcsók mindenkor a nőknek való tiszteletadás jelképe volt, megalázni pedig senkit sem szabad nyílvános társaságban. Ha utcán találkozunk ismerős nővel, aki egy másik hölgy társaságában van, ugyanez a szabály áll fenn a kézcsóknál.
Gyakran felmerül a kérdés: megcsókolhatja-e egy idősebb vagy egy magasrangú férfi egy fiatal nő kezét? Mondjuk például: egy hatvanötéves egyetemi tanárt társaságban bemutatnak egy húszéves asszonykának. Habozos nélkül azt kell mondanunk, hogy nyugodtan adhat kézcsókot a professzor úr, nemcsak azért, mert azt bizonyára szívesen teszi, hanem: mivel a női nem iránt való hódolat nem ismer korhatárt — sem fölfelé, sem lefelé. De viszont, ha már megcsókolta a fiatal, menyecske kezét, teljes tisztelettel kell kézcsókot adnia az esetleg jelenlévő nagymamának, sőt a dédanyának is. A kérdést úgy tettük fel, hogy megcsókolhatja-e nem pedig úgy, hogy meg kell-e csókolnia- tudniillik az öregúrnak a fiatal nő kezét. Azért tettük fel így, mert az illendőség szempontja nem írja elő ilyen esetben a kézcsókot. Idősebb férfiak nem kell, hogy kezet csókoljanak náluk jóval fiatalabb nőknek. Annál hízelgőbb a nőre nézve, ha mégis megteszik és nem cselekszik helyesen az a fiatal nő, aki kirángatja a kezét az ilyen figyelmes, hódoló öregurak kezéből.
Betartandó szabályok:
