Ne szörfölj az asztalnál!

A TIZENÉVESEK már nem járnak tánc- és illemtanárhoz, noha az etikettet ma is tudni illik – véli Kibédi Varga Katalin, aki szerint nem csupán a diplomatáknak kell ismerniük a viselkedés szabályait. A netetikett például megszabja, vigyünk-e telefont a vacsoraasztalhoz.

Arc nélkül kommunikálnak a mai kamaszok hiszen a szamitógép vagy a mobil billentyűin pötyögve így is cseveghetnek. A vicc szerint lassan beleírják az illemkönyvekbe, hogy a tányér melyik oldalára kell tenni a mobiltelefont. A valódi beszélgetések közben azonban sokan szoronganak, nem találják fel magukat. Van mit tanulniuk a viselkedésről a mai tizenéveseknek – tudjuk meg Kibédi Varga Katalintól, a budai Etikett Iskola vezetőjétől.

Egyszerű gyakorlat: megkérem a gyerekeket, kopogjanak, majd jöjjenek be egy ajtón, és mutatkozzanak be. Meglepő, de elsőre nem tudják hiba nélkül megcsinálni, annyira zavarban vannak. Nem csupán koncerten, színházban bizonytalanok, de hétköznapi helyzetekben sem boldogulnak. Előfordult, egy fiú fél éve hallotta, hogy meghalt az osztálytársa egyik szülője, s  bár bántotta, mégsem tudta, hogyan  nyilvanítsa ki a részvétét – mondja  Katalin, aki Kanadában született. Az édesapja nagykövet volt, így ő is korán megismerkedett a diplomáciai protokoll világával, s később a munkája is e területhez kötötte a Külügyminisztériumban. Gyakorló anyaként ébredt rá, hogy a 12-17 éves gyerekeknek bőven akad tanulnivalójuk, főleg, ha otthon az elfoglalt szülők nem mutatnak jó példát. Megesik, hogy nem a tini nyomkodja vacsora közben a telefonját és küldözget üzeneteket, hanem az anya… sok családban a közös étkezésre sem szakítanak időt. A protokollszakértő azt tanácsolja, iktassunk be ,,telefonmentes” családi vacsorákat. Étteremben pedig hagyjuk a táskánkban a lehalkított keszüléket. S ha sürgős üzenetet továbbítanánk, inkább menjünk vele a mosdóba.

Egyre nagyobb teret hódít a „netetikett”, miközben divatjamúlttá lett a pukedlizés, s a kézcsók is régimódinak számít, akárcsak a tetszikelés. Amerikában egyenesen „szexizmusnak” számítanak olyan udvariassági szabályok, mint hogy a férfi feladja a kabátot vagy előreengedi a hölgyet. Sok lovagias gesztus már a múlté, a nők egyre magabiztosabban játszanak férfi szerepet, ami átírja a szabályokat. Akadnak olyan „finomságok”, amiket a magukat illedelmesnek tartók sem tudnak: tüsszentéskor például nem illik egészségére kívánni az illetőnek. A testi megnyilvánulásokról nem veszünk tudomást – mindez persze a hivatalos alkalmakkor előírás, családi körben bátran megtehetjük.

Hajlamosak vagyunk szapulni a nyegle, neveletlen kamaszt, de csak akkor várhatjuk el, hogy tiszteletben tartsa a szülei magánéletét, ha ők is azt teszik. Menjünk ki, mikor telefonál, ne kutassuk át a holmiját, kopogjunk, ha belépünk a szobájába – tanácsolja a szakértő. Bár az utcán lassan kötőszóként röpködnek a szabados nemi életre buzdító kifejezések, azért reméljük, hogy a jó modor sosem megy ki a divatból…

ILLIK TUDNI: 

• Bemutatáskor a rang, a kor és a nem diktal: a férfit mutatjuk be a nőnek, míg idős, köztiszteletben álló professzornak a lányt is.
• Vacsora alatt az ölünkbe vesszük a damasztszalvétát, amit étkezes után lazán összegyűrve a tányér bal oldalán kell hagyni. Ha szépen összehajtogatjuk, azzal azt jelezzük, hogy nem ettünk, mert nem ízlett az étel.
• Akkor is illik ajándékot küldeni az ifjú párnak, ha meghívtak az esküvőre, de nem tudtunk elmenni.
• Temetésen csak a közeli férfi hozzátartozók kössenek fekete nyakkendőt. Az ismerősöknek nem előírás a fekete ruha, viselhetnek sötét szineket, ügyelve a visszafogott megjelenésre.

Palágyi Edit cikke, Szabad Föld,  2016. október 7.