Hová tűnt a világból az alapvető udvariasság, a kedvesség?
2018-05-24Kedvcsináló Kibédi Varga Katalin etikett könyvének tanórai/iskolai használatához
2018-06-08Idegen kultúrák és szokások
A társasági érintkezés egyik legnehezebb területe, amikor idegen országból jött személy van a csoportban. A mai kor egyik velejárója, hogy szinte bármikor kerülhetünk olyan társaságba, ahol egy vagy több, más nemzetből való személy van. Sőt, kerülhetünk olyan helyzetbe is, ahol mi vagyunk a „különleges” személy és mindenki más egy másik országból való.
Ezekben a szituációkban pedig előfordulhat, hogy az adott másik országnak, (kulturális vagy vallási okokból), olyan szokásai vannak, melyeket nem ismerünk, vagy pont ellentétesek a mi szokásainkkal.
Ha lehetőség van, mindig tájékozódjunk előre az adott szokásokról, nehogy egy számunkra teljesen természetes kézmozdulattal, kifejezéssel vagy bármi mással illetlenséget kövessünk el. Ha hirtelen kerülünk ilyen helyzetbe, akár diszkréten informálódhatunk.
Ha nincs segítségünk, akkor a saját, alapvető etikett ismeretünkre tudunk csak támaszkodni. Az idősebb/magasabb beosztású személy tisztelete szinte minden kultúrában adott, ezzel aligha követünk el hibát. Egy illemtudó ember amúgy sem használ széles kézmozdulatokat, nem mutogat vagy gesztikulál és beszél erősen. De erre ilyen esetben fokozottan ügyelni kell. A továbbiakban pedig bízzunk önmagunkban és próbáljunk figyelni, próbáljuk ellesni az adott szokásokat és etikett szabályokat.
Sajnos kevés fiatal tudja a választ amikor megkérdezem, hogy „Milyen étel biztos nem kerülhetne az asztalra, ha egy muszlim vagy egy hindu cserediákot látnának vendégül?”, vagy „Ki nem foghat kezet egy rabbival?”. A kisgyerekek azonnal kiszúrják, ha valaki másképp néz ki a bőrszíne vagy éppen ruházata miatt, és csodálkozásukat a legtöbb esetben mutogatással, megjegyzésekkel kifejezésre is juttatják. Ne szégyenkezzünk ilyenkor, és főleg ne szidjuk le a gyermekünket!
Inkább beszélgessünk otthon arról, hogy attól szép a világ, hogy sokszínű, és milyen unalmas is lenne, ha mind egyformák lennénk. Keressünk olyan mesekönyveket, gyerekfilmeket, amelyekben a szereplők különböző kulturális háttérrel rendelkeznek, és beszélgessünk ezekről a dolgokról.