Idegen kultúrák és szokások

A társasági érintkezés egyik legnehezebb területe, amikor idegen országból jött személy van a csoportban. A mai kor egyik velejárója, hogy szinte bármikor kerülhetünk olyan társaságba, ahol egy vagy több, más nemzetből való személy van. Sőt, kerülhetünk olyan helyzetbe is, ahol mi vagyunk a „különleges” személy és mindenki más egy másik országból való.

Ezekben a szituációkban pedig előfordulhat, hogy az adott másik országnak, (kulturális vagy vallási okokból), olyan szokásai vannak, melyeket nem ismerünk, vagy pont ellentétesek a mi szokásainkkal.

Ha lehetőség van, mindig tájékozódjunk előre az adott szokásokról, nehogy egy számunkra teljesen természetes kézmozdulattal, kifejezéssel vagy bármi mással illetlenséget kövessünk el. Ha hirtelen kerülünk ilyen helyzetbe, akár diszkréten informálódhatunk.

Ha nincs segítségünk, akkor a saját, alapvető etikett ismeretünkre tudunk csak támaszkodni. Az idősebb/magasabb beosztású személy tisztelete szinte minden kultúrában adott, ezzel aligha követünk el hibát. Egy illemtudó ember amúgy sem használ széles kézmozdulatokat, nem mutogat vagy gesztikulál és beszél erősen. De erre ilyen esetben fokozottan ügyelni kell.

A továbbiakban pedig bízzunk önmagunkban és próbáljunk  figyelni, próbáljuk ellesni az adott szokásokat és etikett szabályokat.

Skandinávia: Többnyire általános a tegeződés, állítólag a svéd király is tegeződik mindenkivel.

Nagy-Britannia: Férfiaknál elmaradhat a kézfogás, kontinentális szokásnak tartják. A beszélgetés kezdetén és végén illik az időjárásról szót ejteni.

Németország: A pontosságnak nagy jelentőséget tulajdonítanak.

Arab országok:

• A nőknél a kézfogást ne eröltessük.
• Ülés közben a lábunkat úgy tartsuk, hogy a talpunk ne legyen más által látható.
• Ha beduin kávéval kínálnak: kétszer illik kérni. Ha nem kérünk többet a poharat rázzuk meg.
• Beszéd közben ujjunkkal ne mutogassunk partnerünkre, ne gesztikuláljunk főleg ne a balkezünkkel, az tisztátalannak számít.
• Hölgyek ügyeljenek arra, hogy térdük, válluk, dekoltázsuk mindig takarva legyen.
• Ha meghívnak az otthonukba és a házigazda felesége nem jelenik meg, semmi esetre se érdeklődjünk utána.

Japán:

• A japánok egymással nem fognak kezet, ezért várjuk meg amíg japán partnerünk kezdeményezi a kézfogást.
• Tárgyalás előtt a japánok nagy jelentőséget tulajdonítanak a névjegy átadásának, mindig két kézzel adjuk át a névjegyünket. Figyelmesen olvassuk el a partnerünk névjegyét. Az Egyesült Államokban pont ezzel követnénk el illetlenséget, ott nem szokás nézegetni a kártyát.
• A japán delegáció legmagasabb rangú tagja vezeti a tárgyalásokat, ne csodálkozzunk azon, hogy beosztottjai nem beszélnek.
• Ha meghívnak az otthonukba, a lakásba cipővel belépni tilos.
• Soha ne szúrjuk az evőpálcikát a rizsbe, temetések alkalmával az elhunyt rizsestálkáját helyezik el így a koporsó mellett.
• Kezünket ne tegyük zsebre.

Kína:

• A kínaiak nagyra értékelik, ha egy kis ajándékkal kedveskedünk nekik, de kizárólag magánemberként tegyük, barátságunk jeléül és nem az üzleti találkozó alkalmával.
• Órát ne adjunk ajándékba, számukra az óra a halált jelképezi.
• Mielőtt elfogadnák az ajándékot, háromszor visszautasítják, hogy ne tünjenek mohónak.
• Miután elfogadták az ajándékot, mutassuk ki a hálánkat.
• Nyugodtan kérjünk kést, villát ha nem boldogulunk az evőpálcikával.
• Kézfogás közben lesütik a szemüket, ez nem modortalanság a részükről, hanem tiszteletből teszik.

India

• Üzleti tárgyaláson kerüljük a “nem” használatát. Helyette mondjuk, hogy “megpróbálom”, “meglátjuk”, “talán”.
• Üzleti ebéden ne rendeljünk marhahúst, a tehenet szent állatként tisztelik.
• Ha kézzel eszünk, csak jobb kézzel nyúljunk az ételhez.

A kézfogás európai szokásnak számít, várjuk meg, hogy partnerünk kezdeményezzen.

Betartandó szabály:

• Ha lehetőség van, mindig tájékozódjunk előre az adott szokásokról, nehogy egy számunkra teljesen természetes kézmozdulattal, kifejezéssel vagy bármi mással illetlenséget kövessünk el.