” Napszállta” az 1910-es évek etikettje

Hamarosan láthatjuk a moziban Nemes Jeles László új „Napszállta”c. filmjét. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy etikett szakértőként dolgozhattam a filmben.

1910-es évek etikettje

A viselkedési szabályok formalitásán csak az 1920-as évektől kezdődően érezhető lényeges áttörés, ezért a Monarchia végnapjait élő Budapest urai és hölgyei mindennapjait még szigorú etikettszabályok határozták meg.

Íme, néhány érdekesség a múltból:

A nők, férfiak meghajlása, járása lassú, kimért, enyhén merev volt, a széles mozdulatoktól tartózkodni kellett, a kezeket csak a mellkas magasságáig volt illendő emelni.

Férfi nem dohányozhatott nő jelenlétében, csak akkor, ha engedélyt kért rá. A cigarettát, a pipát és a szivart ki kellett venni a szájból, mielőtt megemelték vagy levették volna a kalapot.

Járás közben a szoknya megemelése sem történhetett meggondolatlanul: jobb kézzel kellett kicsit a boka fölé emelni, két kézzel csak abban az esetben volt illendő, ha nagy sár volt.

A sétapálcák méretére, használatára is vonatkoztak szabályok: ideális hosszúságú volt a pálca, ha a férfi egyenes háttal tudott állni vele, a súlya pedig akkor számított megfelelőnek, ha nem repült ki a férfi kezéből, amikor leintett egy fiákert, ám nem is fájdult meg a karja estére a cipelésétől.

A napközben használt pálcák ritka, drága anyagból készültek. Az esti órákban sétálgató urak egységesebb, ébenfából készült, keskenyebb és rövidebb pálcával léptek ki az utcára. A pálcát nem vihették a hónuk alatt, nem támaszkodhattak rá, és nem használhatták vasárnap vagy más ünnepnapokon.

Az üdvözlési formalitások

Férfiak között a fejbiccentés, a kéz kalaphoz emelése elegendő gesztusnak számított.

Kalapemelésre akkor került sor, amikor az ismerősök háromlépésnyi távolságra voltak egymástól. A kalapot ellenkező kézzel emelték le, mint amelyik oldalon a találkozás történt, és csak akkor helyezték vissza, miután elhaladtak egymás mellett.

Az urak megemelték a kalapjukat az alábbi helyzetekben is:

• Ha két férfi elhaladt egy nő mellett, akit csak az egyik férfi ismert.
• Ha egy ismeretlen nő megköszönte a segítséget.
• Amikor elnézést kért egy ismeretlen nőtől a tömegben.
• Amikor a társaságában lévő hölgy távozott.
• Amikor egy idegen úr udvarias gesztust tett a társaságában lévő hölgy felé.

Le kellett venni a kalapot, ha a férfi megállt beszélgetni egy hölggyel, illetve nemtől függetlenül, ha megköszönt valamit, elnézést kért, köszönt, elköszönt, a másik hogyléte felől érdeklődött, vagy ha belépett egy helyiségbe, ahol hölgyek is tartózkodtak. A kalapot úgy kellett tartani, hogy a belseje, a bélés ne látszódjék.

Karolás

Ekkor jött divatba, hogy férfiak és nők karolás nélkül, egymás mellett sétálhattak.

Napközben a férfi felajánlhatta a karját az idős hölgynek, ám fiatalnak csak akkor, ha forgalmas úton keltek át.

Napernyőt férfi csak abban az esetben tarthatott a nő feje felett, ha az utóbbinak mindkét kezére szüksége volt (például ha a kesztyűjét vette le vagy a táskájában keresett valamit), ez a szabály az esernyőre nem vonatkozott.

Kesztyű, kalap

A hölgyek kesztyű és kalap nélkül nem léphettek ki az utcára. A kalap viselete kötelező volt az este 6 óra előtti étkezéseken.

Fehér színű kesztyűt ünnepélyes alkalmakon, világosat látogatásokon, sötét színűt sétáláskor, utazáskor viseltek. Fekete színű kesztyűt férfiak csak gyász idején, a nők bármikor hordhattak.

Étkezés közben a kesztyűt a szalvéta alá kellett helyezni. Csak karkötő érhette, gyűrűt nem lehetett ráhúzni.