Tegezés vagy magázás? Teljes a káosz.

A Petőfi TV „Én vagyok itt” c. műsorában Pölcz Ádám nyelvésszel arról beszélgettünk, hogy vajon tényleg a tegeződés felé haladunk, és elképzelhető-e, hogy a magyar nyelvből eltűnik a magázó forma?

Hol a hiba? Mi okozza az emberekben az általános bizonytalanságot ezzel kapcsolatban? Elsősorban nem vagyunk tisztában az alapvető illemszabályokkal, hiányosság észlelhető ezen a téren. Nem olyan etikett szabályokra gondolok, amelyeket egy protokolláris rendezvényen kell alkalmazni, hanem az alapvető szabályokat sem ismerjük. Nem ismerjük a köszönéshez, a bemutatkozáshoz, a bemutatáshoz kötődő formalitásokat, és elfelejtkezünk arról, hogy mi is az etikett lényege: nem vagyunk tekintettel egymásra a mindennapokban, amikor vásárolunk, közlekedünk, a munkahelyen vagy otthon.

Főleg az idősöktől hallani, hogy bizony régen mindenki tudta, hogy mi az illem. Ez érthető, hiszen minden korban az idősebb generáció úgy érzi, hogy a fiatalok modortalanabbak, mint ők voltak fiatalon. Ha száz évvel ezelőtt megkérdeztek egy idős embert, hogy mi a véleménye a fiatalokról, biztos sopánkodott, és elborzadva mesélte, hogy a minap látott kiasasszonyokat kisérő nélkül sétálni az utcán, és micsoda arcátlanság, hogy még a bokájuk is kivillant a szoknya alól.

Így működünk minden korban, nincs más viszonyítási pontunk, mint amit ismerünk, szabályok, amelyeket gyermekkorunkban megtanultunk. De, ezek nem kőbe vésett szabályok, alakulnak és lazulnak.

Nincs ez másképp a tegezés, magázás kérdésével sem. Magyarországon a tizenhatodik századig csak tegeződés volt. Lassan érkezett a változás, eleinte az udvarias tegezés terjedt el, majd jöttek a szigorúbb szabályok. A huszadik század elejére fejlődtek ki a kidolgozott megszólítások és formák.

A mai kaotikus helyzet hátterében alapvetően külső tényezőket találunk, a multik megjelenése, a globalizáció hozta a változást, az üzletek, a média tegez minket. A társadalomban komoly bizonytalanság tapasztalható a kérdéssel kapcsolatban, nem tudjuk kinek, hogyan kell köszönni. Bizonyos szakmákban, területeken van íratlan szabály, de a hétköznapokban tanácstalanok vagyunk.

Van aki a magázást modorosnak tartja, másnak az esik rosszul, ha mindenhol letegezik. Mitől függ, hogy-hogy reagálunk ilyen helyzetben? Mindenképpen befolyásoló tényező lehet a háttér, az iskolázottság és a kor. De előfordulhat, hogy két azonos korú, hátterű ember teljesen másképp vélekedik a kérdésről.

Kellemetlen helyzetbe kerülhetünk amikor bemutatkozáskor letegeznek bennünket, de mi magázó formában szólítottuk meg a másikat. Ilyenkor a konfliktus felodása az lehet, hogy az egyik javít és alkalmazkodik.

Ma már a tegezést bárki felajánlhatja, a kezdeményezést el lehet fogadni, ki lehet kerülni és elvileg vissza lehet utasítani. Gyakorlatilag azonban nem szerencsés, elegáns megoldás a visszautasítás.

Pölcz Ádám véleménye szerint egyértelműen jelen van a trend, ami az általános tegeződés felé mutat, de jósolni nem lehet, a nyelvhasználók döntésén múlik, hogy magázunk-e a jövőben. A szakértő azonban úgy véli, hogy különböző hivatalos, félhivatalos helyzetek meg fogják kívánni, hogy a magázódás valamilyen formában fennmaradjon.

Idővel kiderül, hogy mi lesz a megoldás, addig is igyekezzünk félreértések nélkül, elegánsan kezelni a bizonytalanságból fakadó helyzeteket.