Amikor a perzsa sah látogatóban volt az angol királyi udvarban, VII. Edward észrevette, hogy a sah a felkínált spárga fás végét eszi és a puha, legfinomabb részeket pedig a tányéron hagyja. Az asztaltársaságból senki sem merte megjegyezni hogyan eszik Európában a spárgát, ez tapintatlanság lett volna.

A herceg, amikor a sah furcsa étkezését észrevette, ő is ugyanolyan módon kezdte enni a spárgát, a finom hegyeket a tányérján hagyta. A keleti vendég tiszteletére tette, el akarta venni a mosolygók mosolygási kedvét. Ekkor nevezték el a walesi herceget ,,Európa első gentleman”-jének.

A történet tanulságos, csodálatos módon árulja el a legritkább és legértékesebb emberi tulajdonságot: a tapintatot. Ez a tulajdonság teszi az embert igazán bölccsé, naggyá és megcsodálttá.

Kétféle emberről beszélhetünk: az egyik fajta kineveti embertársai hibáit és sokkal különbnek érzi magát náluk, a másik pedig jóságos szívével segítségükre megy és ezzel szép szolgálatot tesz nekik. A tapintat a jószándékú emberek nemes gesztusa.