Úriasszonyok Lapja, 1936

A kézcsókról, abban a reményben, hogy talán még divatba jön ez a szép szokás.

Ez is olyan társadalmi szokás, amelyről nagyon sokat beszélnek, de annál kevesebbet írnak. Pedig nem egyszer mélyreható vitákra ad alkalmat és okot. Kinek jár a kézcsók, kinek a részéről jár a kézcsók, milyen körülmények közt lehet, kell vagy nem szabad kézcsókot adni: e tekintetben meglehetősen eltérők a vélemények. Általános szabály arra nézve, hogy mely esetekben kell megcsókolni egy hölgy kezét, a világ semmiféle társadalmi kódexében nincsen. Azonkívül országok, sőt vidékek szerint más és más szokások vannak elterjedve. Egyidőben a higiénia nevében hadjáratot indítottak a kézcsók ellen és tudunk esetekről, mikor a gyermek a szüleinek, az unoka a nagyszüleinek sem adott kézcsókot, a kibocsátott egészségügyi jelszónak széleskörű értelmezése, vagy inkább ,,smokkos” félreértése alapján. Bizonyos társadalmi korokból teljesen száműzve van a kézcsók, nem szólva a nép egyszerűbb gyermekeiről, akik ezt a szokást egyáltalán nem ismerik maguk között.

A középosztály és a felsőbb társadalmi réteg körében a következő alkalmakkor van helye a kézcsóknak: bemutatkozásnál, üdvözlésnél, elköszönésnél, szerencsekívánatnál, köszönetnyílvánításkor, tánc után, valamely ajándék átvétele után.

Minden nőnek szuverén joga a ferfi kézcsókját visszautasítani, illetőleg elhárítani. De ha ezt megteszi, akkor senki más férfinek nem engedheti meg ugyanabban a társaságban a kézcsókot. A kézcsók megtagadásánál azonban vigyáznia kell a nőnek, hogy az még a a kéz megemelése előtt történjék. A már csókra nyújtott kéz visszahúzása határozottan sértő a férfire nézve. Ennek ellentéte az a helytelen kéztartás, amelyet különösen társaságbeli férfiaknak van alkalmuk megfigyelni azoknál a nőknél, akik valósággal ,,kiforszírozzák” a kézcsókot, miközben a férfi kezében lévő kezüket meglendítik és csókra emelik.

Valahogy meg ne tévessze a nőket a regényekben olvasható ez a kitétel: «X asszony ezután csókra nyújtotta kezét›. Ilyen mozdulat, csak olyan férfivel szemben engedhető meg, aki az illető hölgy szűkebb köréhez tartozik. Olyan férfivel szemben, aki ritka vendég, vagy akivel ritkán kerül össze, vagy éppen ismerkedésnél feltétlenül elkerülendő az a női mozdulat, amely a kézcsókra való passziv hajlandóságot árulja el.

Betartandó szabályok:

• A kézcsókot minden esetben a férfinek kell kezdeményezni.
• Minden nőnek szuverén joga a ferfi kézcsókját visszautasítani, illetőleg elhárítani.

Úriasszonyok Lapja, 1936