A napokban a segítségemet kérték egy rendezvény szervezői, miután egy meglehetősen kényes kérdéssel találták szembe magukat. A meghívottak között lesz egy rendkívül elhízott úr, akit lehetetlen a széksorok közé beültetni. Egyre több ember küzd túlsúllyal, ezért fontosnak tartom, hogy beszéljünk erről a témáról itt, kizárólag az etikett szemszögéből.

Undor. Szánalom. Megvetés. Gyakran ilyen érzelmeket váltanak ki a túlsúlyos emberek még olyanokból is, akik egyébként toleránsnak tartják magukat és tiltakoznak a diszkrimináció bármilyen formája ellen. Abban a hitben élnek, hogy tanácsaikkal valójában csak segíteni akarnak és a jó szándék vezérli őket.

Minél kövérebb valaki, annál többen érzik magukat feljogosítva arra, hogy “segítsenek” vagy éppen megvetésüknek adjanak hangot.

Nehéz ügy… a munkáltatóknak, a légitársaságoknak komoly problémát okoz.

Bennem csak az a kérdés merül fel, hogy nem lehetnénk egy kicsit együtt érzőek? A jó modor lényege a kedvesség, a tisztelet, a tapintat, hogy úgy bánjunk másokkal ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Miért merül ez feledésbe hirtelen, amikor súlyról van szó?

A túlsúlyos emberek mindennapjait a szégyenérzet és a félelem tölti ki. Szégyen a folyamatos rosszalló, ítélkező pillantások miatt. Szorongás a gondolattól, hogy székek és egyéb ülőalkalmatosságok törnek el alattuk, vagy elesnek és nem tudnak majd felállni. Szorongás utazás esetén, elférnek-e az ülésen, milyen megjegyzéseket kell elviselniük a mellettük ülőtől?

Nem könnyíti meg a helyzetüket az a tudat, hogy az emberek többsége szerint, ha nem lennének lusták, több akaraterővel bírnának, vagy nem ennének ezt vagy azt, akkor egyszerűen lefogyhatnának.

És a megjegyzések… bárkinek a súlyáról beszélni a beleegyezése nélkül rendkívül tapintatlan és udvariatlan.

Ha vendégségbe vagy eseményre hívunk túlsúlyos embert:

• Mindenképpen álljon rendelkezésre egy nagyobb ülőfelülettel bíró, karfa nélküli szék.

• Étterembe szóló meghívás esetén, feltétlenül asztalt foglaljunk, boxba való beülés nehézkes lehet.

• Program összeállítása esetén kerüljük azokat, amelyek sok gyaloglással, állással járnak, bizonyára így tennénk, ha egy mozgássérültről lenne szó.

• A legtermészetesebb módon kérdezzük meg, hogy miben tudnánk esetleg segíteni.

• Ne ítélkezzünk mert nem látunk bele mások életébe, egyet tehetünk csak, legyünk segítőkészek és együtt érzőek!