Etikett és illem szempontból a temetés, a szertartás és a megemlékezés egy kulcsfontosságú esemény

Aránylag kevés szabály vonatkozik rájuk és ezek egy kulturált ember számára könnyen betarthatóak, szinte természetesek. Azonban, ha hibázunk, az ilyen eseményeken a legkellemetlenebb és a legfeltűnőbb az illetlenségünk.

Ráadásul a temetési szertartások vallásonként, kultúránként sokfélék lehetnek. Ezért nagyon fontos, hogy mielőtt részt veszünk egy temetésen diszkréten érdeklődjünk, hogy milyen jellegű megemlékezést tervez az elhunyt családja.

A szokásoktól függetlenül azonban vannak alapvető szabályok, amelyeket be kell tartanunk.

Az alkalomhoz illő öltözet

Polgári és keresztény szertartás

Ma már nem kötelező a fekete ruha viselése, kivéve ha az elhunyt családja kifejezetten így rendelkezik. A hangsúly a konzervatív, visszafogott megjelenésen van, amellyel kifejezzük tiszteletünket az elhunyt és családja felé. Nyugodtan választhatunk sötétkéket, barnát vagy szürkét.

A hölgyek ügyeljenek arra, hogy válluk és térdük takarva legyen. A magassarkú cipő viselése nem ajánlott, egy kényelmes cipő, amelyben hosszasan tudunk álldogálni praktikusabb megoldás. A sminkre, parfümre, ékszerekre szintén a visszafogottság jellemző, egy kézen egy gyűrűt viseljünk, egy rövid gyöngysor mindig tökéletes kiegészítő.

Az uraknak kötelező a sötét öltöny, fehér ing , sötét egyszínű vagy konzervatív mintázatú nyakkendővel és a fényesre pucolt fekete cipő, fekete térdzoknival. Fekete nyakkendőt csak az elhunyt közvetlen hozzátartozói viselnek.

A gyerekek általában nem viselnek feketét, de az ő öltözetük is tükrözze az esemény ünnepélyességét. Ne adjunk rájuk harsány színű ruhát, kislányokra fodros szoknyát. Egy egyszerű vonalú ruha, a kisfiúknak sötét nadrág, fehér vasalt inggel a javasolt öltözet.

Zsidó szertartás

A legtöbb zsidó temetésen a férfiak számára kötelező a kippa viselése, a hölgyeknek csak az ortodox szertartáson kell egy sállal eltakarni a hajukat. Az öltözetre a sötét, visszafogott színek a jellemzőek.

Muzulmán szertartás

A cipőnket le kell venni mielőtt belépnénk a mecsetbe. A férfiak ritkán viselnek nyakkendőt, az öltöny legyen sötét színű. A hölgyeknek a fejkendő viselése kötelező. A férfiak és a nők az egész szertartás alatt külön, a részükre kijelölt helyen ülnek.

Buddhista szertartás

A cipőnket itt is le kell vennünk. A fehér a gyász színe, de kizárólag az elhunyt családja viselhet fehéret. A szertartáson résztvevők sötét színű öltözetben jelenjenek meg, a piros szín, mint az öröm színe szigorúan kerülendő. Bár a Buddhista és Hindu temetési szertartások különböznek, a színek nagyon hasonlóak. Az utóbbi esetén is fehér színt kizárólag a gyászoló család viselhet.

Gyermekek résztvétele

Mindig nehéz döntés elé állít bennünket, hogy elvigyük-e a gyermekünket egy temetésre vagy sem. Manapság hajlamosak vagyunk a születést és a halált túlmisztifikálni és ezzel megnehezítjük magunknak és gyermekünknek is a gyász feldolgozását.

Egyrészről tehát nem árt ha nem kíméljük meg gyermekünket és már kisgyermekkortól megszokja, hogy a halál az élet természetes velejárója.
Másrészről tekintettel kell lennünk az elhunyt családjára és ezért tanácsos a nagyon fiatal gyerekeket, akik még nem tudnának hosszabb időn keresztül csendben maradni egy felvigyázóra bízni.

Együttérzés

Nehéz ilyenkor megtalálni a megfelelő szavakat együttérzésünk kifejezésére. Bármit is mondunk közhelyesnek tűnik, ezért elegendő ha biztosítjuk a gyászoló családot arról, hogy segítünk ha kell és esetleg megosztunk egy személyes élményt az elhunyttal kapcsolatban

Virág, koszorú

A virág- illetve koszorúküldés a részvétnyilvánítás hagyományos módja. A virágokat elküldhetjük a temetkezési irodába, a templomba vagy a gyászoló család otthonába. Mindig csatoljunk egy kártyát, amelyen szerepel az “ Őszinte részvétem” és a nevünk.

Egyházonként különbözőek az erre vonatkozó szabályok, ezért mindig tájékozódjunk előre ha kétségeink vannak. Katolikus családok esetén előfordulhat, hogy virágok helyett adományokkal lehet hozzájárulni, hogy az elhunytért misét mondjanak. Ortodox zsidó szertartás esetén ne küldjünk virágot, a reform illetve konzervatív ág szokásai különbözőek.

Viselkedés

Talán erről nem is kell beszélni, de a viselkedésünkre a visszafogottság legyen a jellemző. A feltűnő viselkedés nem megengedett. A szertartás alatt teljesen kerüljük a beszélgetést. Egyéb időszak alatt is csak csendesen beszéljünk, diszkréten szóljunk a mellettünk lévőhöz, ha közlendőnk van.

Szükség esetén nyújtsunk segítséget a közelünkben állóknak, ha megrendültek gyászukban. Akár ismeretlenhez is odaléphetünk, hogy segítő kezet nyújtsunk, ha úgy érezzük abban a pillanatban támasza lehetünk. Nem szükséges bármit is mondani, elég, ha diszkréten segítjük őt.

Természetes, hogy a szertartás alatt kapcsoljuk ki/halkítsuk teljesen le telefonjainkat, még a „rezgő mód” sem megengedett.  Ha a szertartás előtt vagy után telefonálnunk kell, a lehető legtávolabb menjünk a gyászolóktól, halló- és látótávolságon kívülre ha lehet. De inkább kerüljük a telefonhasználatot, hiszen nem sok minden lehet fontosabb, mint a temetés és a megemlékezés.

Ne készítsünk fotókat, egyszerűen illetlenség. Ha a gyászoló család valamilyen okból kifolyólag meg kívánja örökíteni az eseményt, legyünk megértőek, de mi ne tegyük.

Betartandó szabály:

•  A temetési szertartások vallásonként, kultúránként sokfélék lehetnek. Ezért nagyon fontos, hogy mielőtt részt veszünk egy temetésen diszkréten érdeklődjünk, hogy milyen jellegű megemlékezést tervez az elhunyt családja.