Beszéljük szépen!
A beszélgetés és a hallgatás művészete

Ha társas életet szeretnénk élni, a beszélgetés és a hallgatás művészetének fortélyait valamilyen szinten el kell sajátítani. A művelt ember kevés szóval is sokat mond, ezért ne fárasszuk a társaságunkat lényegtelen apróságokkal. Előadásmódunk legyen élénk, és beszéljünk választékosan, de csak addig, amíg a hallgatóságunkat érdekli. Emlékezzünk Oscar Wilde szavaira: ,, Aki a társaságban kimerítően akarna valamit megtárgyalni, az előbb a hallgatóság türelmét merítené ki.”

Kerüljük az egyhangú feleleteket, a rövid igen-t és nem-et, az ilyen hozzáállás ugyanis megöli a társalgást. A közbeszólás mindenképpen kerülendő, még akkor is, ha ,,Bocsáss meg, hogy félbeszakítalak,” vagy ,,Ne feledd szavad!” mondattal kezdenénk.

A gyilkos pletyka: ne vegyünk részt a félműveltek szórakozásában, de ha már fültanui vagyunk, legalább védjük meg a távollévőt. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy aki nekünk rosszat mond valakiről, távollétünkben rólunk is hasonlóképpen fog nyilatkozni másoknak.

Mindenről beszélhetünk, aminek általános érdekessége van. Legtöbbször azok az emberek nem tudnak hallgatni, akik a beszédhez sem értenek. Már a görögök is úgy tartották, hogy a nagy beszédvágy a lelki üresség jele. Mikor hallgassunk? Mindig amikor az udvariasság megkívánja, de legfőképpen, ha olyan témáról van szó, amihez nem értünk.

Ne feledjük, nem az a jó társalgó, aki sokat beszél, hanem aki ügyesen beszéltet.

Betartandó szabályok:

• Kerüljük az egyhangú feleleteket

• Az a jó társalgó, aki ügyesen beszéltet.